A porcelán története – kínai fehérarany

Ha valaki így gondolja porcelán története unalmas, ez nagy hiba! Elég, ha csak annyit mondunk, hogy az európaiak több száz éve kíváncsiak arra, hogyan készül a „fehér aranynak” nevezett anyag. A finom, kerámia anyag még álmatlan éjszakákat is adott az alkimistáknak, akik mindenkit meggyőztek arról, hogy tudják, hogyan lehet nem nemesfémeket arannyá varázsolni. Egyiküknek sikerült is, de akkorra már generációk teltek el azóta, hogy Európában megjelent az első, Kínából importált porcelán. Ezt az országot a porcelán bölcsőjének tartják.

Ha porcelán edényeink vagy díszeink vannak, saját szemünkkel láthatjuk – és az érintés csak megerősíti -, hogy a kínai kerámia az őshonos európaiakhoz képest “ég és föld”. Mert a porcelán nem más, mint a kerámia, amit a narancssárga agyagból készült durva, kemény és nehéz edényekkel társítunk. De a porcelán se nem nehéz, se nem durva. Inkább könnyű, finom és sima. Hozzátehetjük azt is, hogy egyes változatoknál fénnyel szemben tartva még áttetsző is!

Több ezer éves törekvés a tökéletességre. A porcelántörténet kezdetei

Nem ismert, hogy a kínaiak pontosan mikor kezdtek porcelánt gyártani, és ezt az anyagot nemcsak edényekben, hanem számos műalkotásban is felhasználták. Jelzésképpen azt találták, hogy az első sima kerámiák – az úgynevezett “primitív porcelán” – Kr.e. 1600-1046 között jött létre, a Shang-dinasztia idején. A később népszerűvé vált porcelánnal azonban nem sok köze volt. Inkább az alapanyaghoz hasonlított, alkalmas vízzáró edények építésére. Az igazi porcelán fellendülés a Han-dinasztia idején kezdődött, amikor az első nagyolvasztó kemencék épültek – i.sz. 25 és 220 között.

Az első ilyen termékeket celadon néven ismerték. Ma a porcelánt és a celadont külön kerámiafajtákként különböztetik meg. Érdemes azonban megjegyezni, hogy a kínai nyelvben csak egy szó írja le a kínai kerámia mindkét változatát (ci 瓷). A Celadon egyfajta korai porcelán, jellegzetes zöldes színű. A kínai állam és az azt követő dinasztiák következő több száz éves evolúciója a porcelán- és szeladonipar felé ágazott el. Később a kínai kerámiának további változatai születtek.

A porcelán története – első feldolgozás

A mai napig leghíresebb és legelterjedtebb porcelánfajtát a Jüan-dinasztia idején, a 13-14. század fordulóján hozták létre, ezt az igazi, kemény porcelánt petunce, azaz porcelánkőből (földpát kőzet) készítették, amelyet porrá őröltek és kevertek. kaolinnal (fehér porcelán agyag). Minden összetevőnek megvolt a maga funkciója.

1450 Celsius-fokon feldolgozva a pentus üvegezett, a porcelán jellegzetes vizuális varázsát adva, a kaolin pedig biztosította a termék alakjának megőrzését. Az európaiak – próbálva „szabadalmat” találni az ilyen típusú porcelánok gyártására – egy másik típust találtak ki. Puha volt porcelán, agyag és zúzott üveg keverékéből készült. Mesterséges porcelánnak is nevezik.

Marco Polo utazásai és az alkímia. Hogyan próbálták meg az európaiak hamisítani a kínai porcelánt

Egyesek szerint a híres velencei kereskedő és utazó, Marco Polo volt az első, aki porcelánt hozott Európába. Ez persze féligazság – valóban ő hozta, de biztosan nem az első. Nem tudni pontosan, hogy a kínai kerámia mikor jutott el Európába. Először is Közép-Ázsia országaiban kellett népszerűvé válnia, hogy az arab kereskedők eladhassák az európaiaknak. Valószínűleg ők voltak az elsők, akik ebből az értékes anyagból készült tárgyakat hoztak Európába. Itt érdemes egy kis kitérőt beiktatni.

A celadon név valószínűleg innen származik Szaladin – vagy inkább Salah ad-Din – nevéből, Egyiptom első szultánja, aki a 11. században élt Híres volt a kínai kerámia – későbbi celadon – zöldes színű nagy szenvedélyéről… Akvamarinhoz hasonlóan. És ennek a színnek a neve is sejtet valamit. A celadon nyomait Spanyolországban is felfedezték, ahol Szaladin idejében még részben muszlimok uralkodtak. Az Aljaferia erődben (Zaragoza, Spanyolország) egy 11. századi kerámiatál töredékét találták, amely celadonból készült.

Akkor Marco Polo nem lehetett az első. Az viszont tény, hogy a 14. században visszatért Kínából, és onnan hozott különféle árukat. Köztük különféle fiolák és tartályok fűszerekkel és kínai gyógynövényekkel, köztük egy gyönyörű, kis szürkés-zöld tégely. Ekkor született meg a porcelán kifejezés. Marco Polo nevezte el ezt az egyedi, kis hajót porcelán. Ez a szó a régi olaszból származik, a porcellini szóra utalva, ami viszont a tengeri csigák neve, amelyek héja emlékeztette Polót az üvege színére. Ennek a puhatestűnek más neve cowries vagy lengyelül… porcelán liliom.

Egy elefánt (porcelánboltban?) és a lengyel eset. Erős augusztus II, Európa első porcelángyárának tulajdonosa

Innen már minden lefelé ment. A porcelán és a szeladon a Selyemúton, majd a holland tengeri utakon érkezett Európába. Ekkorra az európaiak már nagyon jól megismerték ezt a nemes kínai kerámiát, és azon töprengtek, hogyan lehet ugyanabból az anyagból edényeket gyártani Európában. A maitól eltérően az európai termelés sokkal olcsóbb lenne, mint Kínából importálni. SZÁZ évbe telt, mire az európaiak rájöttek, hogyan lehet kínai kerámiát hamisítani. Nem csoda, hiszen még Marco Polo is totális hülyeségeket írt a produkciójáról!

„Az edények morzsalékos földből vagy agyagból készülnek, amelyet úgy ásnak ki, mint egy bányából, és hatalmas halmokba halmozzák fel, majd harminc-negyven évig ki vannak téve szélnek, esőnek és napnak. Ezalatt a föld annyira finomodik, hogy a belőle készült edények azúrkék árnyalatot és nagyon ragyogó fényt kapnak” – írta Polo naplójában.

Mi a porcelán története Európában?

Őt tartják az európai porcelán megalkotójának Johann Friedrich Böttger – Egy szászországi német. Böttger alkimista volt – igen, ő is hitte, hogy az ólmot arannyá tudja változtatni. A porcelánnal nem volt ilyen egyszerű. De végül sikerült neki. 1708. január 15-én született meg az első európai porcelánrecept. Nagyszerű esemény volt, még magát a királyt is érdemes volt értesíteni! Érdekes módon… a lengyel király – Erős Augustus II.

Egy évvel később megalakult Európa első porcelángyára, pontosan a meisseni (Szászország) Albrechtsburg kastélyában, amelyet ő alapított. Erős Augustus II! Mivel a lengyel király a szász dinasztiából származott, Szászország is az ő uralma alá tartozott. Így történt, hogy a Lengyel-Litván Nemzetközösség uralkodója volt az akkori Európa első és egyetlen porcelángyárának tulajdonosa! A következő években gyárak jöttek létre, többek között: Ausztriában és Angliában.

Érdekes módon egyes források szerint II. Erős Ágost bebörtönözte Böttgert, akinek alkimistaként “meg kellett volna törnie a porcelánkódot”, hogy az uralkodó kielégíthesse porcelánmániáját.

“Nem tudod, hogy a naranccsal ugyanaz van, mint a porcelánnal, hogy ha valaki egyszer belebetegszik egyik-másikba, soha nem lehet elege belőle, és egyre többet akar belőle” – mondta a lengyel király. állítólag az egyik levelében írta.

A porcelán többet ér, mint az arany? A leghíresebb porcelán dekorációk és edények

Porcelán mindig is értékes, kívánatos anyag volt és továbbra is az. És igen, az apró tárgyak – például figurák, tányérok, vázák és egyéb dekorációk – akár több tízmillió dollárba is kerülhetnek. És bár természetesen nem „aranyat érnek”, mert nem érnek fel az arannyal, egyes porcelántárgyak letaszíthatják a trónról a nemesfém természetes, gyönyörű fényét.

Az egyik ilyen porcelán gyöngyszem – a 18. századból, egy kínai váza a Ming-dinasztiából – találták egy London melletti házban. Sokáig ott állt észrevétlenül, mint egy közönséges váza. Valójában a britek rabolhatták ki a pekingi Nyári Palotából az ópiumháborúk idején, 1860-ban. A gyönyörűen festett vázát elárverezték és visszavitték Kínába. Egy kínai férfi vásárolta 2010-ben 83 millió USD-ért – 50-szeresével haladta meg a kért árat!

Különböző kontinensek – a porcelán különböző története

A kínai porcelándíszek voltak és maradnak a legértékesebbek, de az európai porcelán ebből a szempontból is kiemelkedik, mivel a kínai porcelán “hamisítványa”. Mint kiderült – Johann Friedrich Böttger olyan jó receptet dolgozott ki, hogy a meisseni (vagy drezdai) porcelán az egyik legkívánatosabb lett az eredeti kínai mellett. A meisseni porcelánról kell azonnal eszünkbe jutni, ha porcelánfigurákat látunk.

A meisseni gyár korai munkáit több ezer dollárért is eladhatják. Néhány figurák 200 000 dollárig elárverezték. A leghíresebbek azonban Johann Jakob Kirchner és Johann Joachim Kändler munkái. Kirchner alkotása 1732-ből, amely egy madarat ábrázol – “Túzok” – 2015-ben aukción eladták 1 071 209 dollárért, a helyreállítás és javítás jelei ellenére.

További híres porcelántermékek: Sevres figurák és porcelánok Capodimonte-ból – egy olaszországi gyárból, amelyet a szászországi Maria Amalia, Erős Augustus unokája és Spanyolország királynője alapított.