Zofia Błażko – egy festő és egy egyedi művész igazi portréja
Ma egy egyedi karaktert mutatok be nektek. A gdański Képzőművészeti Akadémia festő szakán szerzett mesterképzést. Nő, melynek ereiben a reneszánsz, az irodalom, az utazás és a sport iránti szeretet árad. Mi sül ki ebből a kapcsolatból, és milyen életmódhoz vezet? Zofia Błażko? Ha szeretné megismerni őt, kérjük, olvassa el a cikket.
Mikor győződött meg arról, hogy a festészet élete szenvedélye?
Nem emlékszem, volt-e valaha ilyen érzésem. A rajzolás és a festészet, amióta az eszemet tudom, velem van. Számomra ez egy természetes állapot, mint a légzés, és ahogy levegő nélkül, úgy nem tudok működni festés nélkül. Valószínűleg ezzel a szenvedéllyel születtem, és mélyen hiszek abban, hogy nem fogom túllépni.
Honnan származnak az ötletek a munkádhoz?
Az életből merítek ötleteket.
A festett emberek valódiak?
Igen, az összes ábrázolt modell olyan személy, akit személyesen ismerek. Nagyon sokáig csak a közvetlen környezetemből – ismerősökből, barátokból – festettem embereket.
Ez idővel megváltozott. Elkezdtem járni a világot, hogy “új arcokat keressek a festményekhez”. Amikor valaki megragadja a figyelmemet, az utcán vagy a barátaim között, és úgy döntök, hogy szeretnék egy ilyen személyt ábrázolni,akkor találkozót javaslok. Ezután lehetőségem nyílik többet megtudni a jövő modelljéről, megfigyelni annak viselkedését, megismerni az érzékenységét. Csak így tudok többet mutatni a felületességnél.
Miért van az erős korreláció az Art Deco irányzattal?
Az igazat megvallva nem azonosulok annyira az Art Decóval. Azt hiszem, több ihletet merítek a reneszánsz időszak festőiből. A két korszak művészeinek tevékenysége azonban széles körben összefügg értett a szépség kifejezésére és állandósítására törekedve ez volt érdeklődésük és céljuk tárgya. Ugyanaz a cél és cselekvés inspirál engem.
Befolyásolja az Art Deco mai életét?
Valószínűleg bizonyos mértékig – más általam ismert stílusokhoz hasonlóan – tudat alatt befolyásolják a munkámat. Nemrég tértem vissza egy firenzei utazásról, és elmondhatom, hogy legújabb festményem már az olasz reneszánsz hatását mutatja.
Festményei sok multikulturalizmust mutatnak be, vagy sok világ körüli utazás nyoma?
Igen, az első nagyobb művészeti projektemet közvetlenül az egyetem elvégzése után, a párizsi Jour et Nuit Culture rezidenciája alatt valósítottam meg. Lehetőségem volt bemutatni a Franciaországba érkezett emigránsokat, akikkel ott találkoztam, az etnikai sokszínűség nagyon lenyűgöz. Amikor más nemzetekhez tartozó emberekről készítek portrékat, nem csak fizikai különbségeiket szeretném állandósítani. Mielőtt elkezdenék egy festményen dolgozni, először igyekszem a modellt különböző aspektusokból megismerni, azaz kultúráját, vallását, filozófiáját… Egy négy hónapos szenegáli művészeti ösztöndíj során sikerült olyan portrékat készítenem, amelyek számomra különlegesek. és valódi. Mielőtt elkezdtem volna dolgozni a vásznon, először sok időt töltöttem a jövőbeli modellekkel, hogy megpróbáljam megérteni ezeket az embereket, legalább részben, olvastam a Koránt is, és volt egy személyes „Wolof” nyelvtanár. Egyedülálló lehetőségem volt körbeutazni a gyönyörű és napfényes Szenegált, meleg emberekkel és egyedi helyekkel találkozni. Belsőleg végtelenül gazdagított.
Inkább festés vagy fotózás?
Gyerekkorom óta festek és rajzolok. A fényképezéssel kapcsolatos kalandom jóval később jött. Gdynia Orłowo művészeti középiskolájában kezdtem el mélyedni a fényképezés alkímiájában. Az órákon továbbra is analóg technikákat használtunk. Nagyapám “Zenit” fényképezőgépe volt, melyre dedikációt véstek az objektívre, a fotókat, filmeket magam előhívtam… A Képzőművészeti Gimnáziumban folytattam a fotózást, ebből a tantárgyból fakultációt választottam. Első tanulmányaimat festészetből kezdtem, majd egy évvel később egy második szakterületet – a fotózást – kezdtem el… Most a fotózás segítségével készítek kompozíciókat, amelyek segítenek festmények készítésében.
Második szerelem a festés után?
Három egyenlő szenvedély van, amelyek fontos elemei az életemnek. Sport, irodalom és utazás.
A sport mindig is nagyon fontos volt számomra. Igaz, hogy soha nem foglalkoztam ezzel hivatásszerűen, nem vettem részt extrém sportokban. A sport azonban segít abban, hogy megszerezzem a szükséges energiát, amivel sok órát tölthetek a festőállvány előtt.
Nem mindig rajongtam az olvasásért, de szerencsére megváltoztam… Mostanában gyakran olvasok reggel és stúdióba járás közben. Ezek festők életrajzai, olykor filozófiai elmélkedések vagy egyéb tartalmak, amelyek belsőleg gazdagíthatnak. Festés közben – ha nincs szükségem nagyobb koncentrációra – vagy lenyűgöz a téma – hangoskönyveket hallgatok.
Számomra az utazások egyedülálló lehetőséget jelentenek arra, hogy új inspirációkat merítsek. Lehetőségem volt több hónapot eltölteni művészrezidenseken szerte a világon, olyan helyeken, mint Szenegál, Peking és Párizs. Nagyon nagyra értékelem ezeket az utazásokat. Lehetőségem volt sok eredeti művészt megismerni, érdekes helyeket és hozzájuk kötődő embereket látni. Volt időm arra is, hogy megismerjem és megértsem őket. Az ilyen típusú kirándulások nagy jelentősége, hogy szállást és stúdiót is biztosítanak – mindent megkapok, ami a kötetlen és kreatív munkához kell.
Kiknek szól a műveid?
Nem választottam ki konkrét közönséget. Azt festem meg, amit szeretnék megörökíteni, ami számomra fontos és szeretném megosztani mindenkivel. Főleg valósághű portrékat festek. Eddig rejtett szimbólumok nélküli, hangulatosabb festmények voltak ezek (bár ez a legújabb sorozatokban változik). Korábban elsősorban a múló érzelmi állapotok érdekeltek. A modellekkel való kapcsolatok kialakításával is szerettem volna megragadni a “modell lelkét”. Számomra úgy tűnik, hogy festményeim többnyire univerzálisak és hozzáférhetőek, sokkal inkább, mint például a konceptuális művészet. Abban a reményben dolgozom, hogy munkáimat különböző korú, eltérő érzékenységű, végzettségű, eltérő kulturális hátterű emberek kedveljék és értsék.
Kis vagy nagy formátum?
Közvetlenül a diploma megszerzése után a nagyobb, 200 cm x 120 cm-es formátumban éreztem magam a legjobban, és ilyen festményeket festettem. Jelenleg kisebbeken dolgozom. Idén a legnagyobb festményem méretei 150x100cm, most pedig egy 120x80cm és 50cm x 40cm méretű vásznat festek. A látszattal ellentétben a kisebb formátum nem jelent kevesebb munkát. Kisebb vászonra sokszor nehezebb megkomponálni és megörökíteni egy ötletet.
A legvarázslatosabb hely a földön?
Számos ilyen hely van, amelyek számomra különösen különlegesek. Az első – ahol szinte misztikus élményben volt részem – a Himalája volt. Nagy szerencsém volt, hogy az Annapurna csúcsán találhattam magam, érezhettem és láthattam a világ egyik legmagasabb hegyének fenségét.
Egy kínai közmondás szerint az istenek a hegyekben élnek. Ezt tapasztaltam ott.
Milyen témákkal nem foglalkozol a munkád során?
Két évvel ezelőtt egy nagyon nagy megrendelést ajánlottak fel nekem. Egy vászonra 13 figurát tartalmazó festmények. Ha elvállalnám ezt a munkát, ez lenne a legnagyobb és legjövedelmezőbb projektem. A megrendelőnek azonban “saját víziója” volt a műről. Soha nem tagadom vagy figyelmen kívül hagyom a megrendelő elképzeléseit, de ennek a festménynek az volt a célja, hogy leértékelje a számomra fontos értékeket, ezért visszautasítottam és nem fogadtam el a megrendelést.
Kedvenc szabadidő eltöltési módja?
Pihenés és kikapcsolódás barátokkal való találkozás közben, szabadság és erőfeszítés futás vagy kerékpározás közben, és lehetőség szerint új helyek meglátogatása. Mostanában élveztem az olvasóteremben lenni, és nagyon különböző könyveket olvashatok – köztük egy anatómia tankönyvet is.
Hol szeretnél lenni 5, 10, 15 év múlva?
Még mindig keresem a helyem a földön. Szerencsére olyan szakmám van, amivel gyakorlatilag a világ bármely pontján dolgozhatok, és mindig elérhetem a céljaimat, bárhol is vagyok…
És ez lenyűgöz.
Köszönöm az interjút! Kívánom, hogy minden álmod valóra váljon és sok sikert… Luxus termékek!
Szólj hozzá