Az új Louis Vuitton felhőkarcoló – a luxus ikonja a fenntarthatóság korszakában

Tudjátok mit, néha úgy érzem, hogy őrült időkben élünk. Louis Vuitton – ez a márka, ami nem is olyan régen még főleg a táskákkal jutott eszembe – ma már az LVMH birodalom része, amelynek értéke meghaladja a 380 milliárd eurót. Ez több, mint egész Lengyelország GDP-je, ha valaki esetleg kíváncsi lenne.

De miről is beszélek tulajdonképpen? Néhány hónappal ezelőtt az X profilomon megjelent valami, ami teljesen meglepett. Egy poszt egy titokzatos sanghaji projektről:

„The Louis felemelkedik Sanghajban – a luxus újradefiniálva, vertikális formában. Érkezik 2025-ben.”

Ezt a tweetet több mint 150 ezren látták. Természetesen én is rákattintottam. Így szereztem tudomást arról a tervről, amelyet a média már most „az új Louis Vuitton felhőkarcolóként” emleget.

Az új Louis Vuitton felhőkarcoló – luxus, vagy semmi – ilyen egyszerű!

2025 áttörést hoz a luxusépítészetben. Itt már nem csak egy újabb magas épületről van szó – a prémium márkák teljesen nowy módon kezdenek gondolkodni a térről. Ezt más projekteknél is látom. Hermes, Cartier – mindannyian hirtelen nemcsak üzleteket, hanem egész komplexumokat akarnak létrehozni.

fot. privatenewport.com

Miért pont most? Valószínűleg azért, mert Ázsia lett a luxus legnagyobb piaca. És Kína… nos, ott mindent nagyobban és látványosabban építenek.

Ebben a cikkben három kulcsfontosságú aspektust vizsgálok meg:

• A projekt eredete – honnan jött egyáltalán az ötlet a Louis Vuitton felhőkarcolóra
• Az építészet – hogyan fog kinézni ez az épület, és mi teszi különlegessé
• Piaci hatás – vajon megváltoztatja-e ez a luxus városi térben való felfogását

Néha elgondolkodom, húsz év múlva vajon olyan városokban járunk-e majd, ahol minden márkának saját felhőkarcolója van. Vajon mindegyiknek lesz egy jellegzetes épülete, ahogy ma flagship store-ja van?

A ládától a felhőkarcolóig – egy merész vízió születése

Azon gondolkodtam nemrég, hogyan jutott Louis Vuitton arra az ötletre, hogy felhőkarcolót építsen. Hiszen minden egy kis műhellyel kezdődött, ahol utazóládákat készítettek.

fot. vitkac.com

Ahogy végignézem a márka történetét, világosan kirajzolódik az építészeti fejlődés íve:

– 1854 – Georges-Louis Vuitton megnyitja első műhelyét a rue Neuve des Capucines-en Párizsban

– 1900 – Az első igazi flagship üzlet a Place Vendôme-on

– 1987 – Nagyszabású megnyitó Tokióban, ami megmutatta az ázsiai piacokban rejlő lehetőségeket

– 2014 – Látványos butik a londoni New Bond Streeten mozgatható panelekkel

– 2021 – Ginza Namiki Tokióban, mint „élő művészeti objektum”

– 2025 – A márka első felhőkarcolójának tervezett befejezése

Ami ebben a kronológiában igazán szembetűnő, az a fokozatos átmenet az egyszerű funkcionalitástól a valódi építészeti remekművekig. A 2021-es Ginza-i üzlet már nem volt hagyományos értékesítési pont. Ez egy művészeti installáció volt, amely a nap folyamán folyamatosan változott.

Szerintem az utóbbi évek flagship üzletei jelentik a kulcsot ennek az evolúciónak a megértéséhez. Mindegyik valamilyen új térkoncepciót tesztelt. A New Bond Street azt vizsgálta, hogyan reagálnak a vásárlók a dinamikus építészetre. Ginza még tovább ment – ott maga az épület vált termékké.

Nem szabad megfeledkezni a márkanagykövetek szerepéről sem ebben a folyamatban. Emlékszem, amikor Emma Stone a londoni üzlet előtt pózolt, és ezek a fotók bejárták a világot. Később ugyanez történt Ginza esetében is – minden híresség, aki ott megjelent, automatikusan nemcsak a táskákat, hanem az egész építészeti víziót is népszerűsítette.

fot. us.louisvuitton.com

Ez elég okos húzás, hiszen ma már az emberek nemcsak a termékeket, hanem magukat az üzletbelsőket is fotózzák. Az Instagram teljesen megváltoztatta, ahogyan a márkák a térre gondolnak.

Tulajdonképpen ez a felhőkarcoló logikus következménye mindannak, amit Louis Vuitton az elmúlt években tesztelt. Először kisebb kísérletek mozgó elemekkel, aztán egész „élő” homlokzatok. Most pedig eljött az idő valami nagyobbra.

Érdekes lesz látni, hogyan jelennek meg ezek a tapasztalatok egy teljes épület valóságos építészeti projektjében.

Építészet, fenntarthatóság és technológia a magasban

Már láttam néhány OMA-projektet Ázsiában, de amit Shohei Shigematsu tervezett “The Louis” számára Sanghajban, az valóban valami egészen új. A látványtervek előtt állva azonnal feltűnnek azok a jellegzetes eltolódások az emeletek között – mintha valaki szabálytalanul egymásra rakott volna dobozokat. Ez nem véletlen, hanem tudatos játék a felhőkarcolók hagyományos formájával.

Úgy gondolom, hogy ebben a projektben a legizgalmasabb az, hogy a Ginza megoldásait teljesen más léptékre emelik. Ott 12 emeletünk volt, itt viszont egy valódi felhőkarcolóról beszélünk. A 2021-es LEED Silver igazolta, hogy a luxus és a környezettudatosság összeegyeztethető. Sanghajban még tovább akarnak menni.

Az anyagok egy külön történet. Emlékszem, amikor Vendôme-ban bevezették a teljesen újrahasznosított fémből készült rendszert – merésznek hangzott, de működött. Most hasonló ötletet terveznek 40-50 emeletre kiterjeszteni. FSC-tanúsítvánnyal rendelkező fa egy ilyen magas épületben? Ez igazi próbatétel lesz az egész iparágnak. Nem tagadom, kíváncsi vagyok, hogyan oldják meg a tűzvédelmi és szerkezeti kérdéseket.

A projekt digitális rétege legalább annyira ambiciózusnak tűnik, mint maga az építészet. Egy kiterjesztett valóságot használó alkalmazás vezeti majd végig a látogatókat minden szinten. Minden emelet más technológiát, más interakciót kínál. Hallottam, hogy valami olyasmit terveznek, mint a “phygital floors” – olyan terek, ahol a fizikai termékek digitális élményekkel kapcsolódnak össze. Futurisztikusan hangzik, de amit Tokióban láttam, az alapján tudom, hogy ez már nem sci-fi.

Állítólag a klímaberendezéseket ezekben a szinteltolásokban rejtik el az emeletek között. Okos megoldás – esztétika és funkcionalitás egyben. Bár kíváncsi vagyok, ez hogyan hat majd az üzemeltetési költségekre…

Ez a torony megváltoztathatja a luxusépületekről alkotott képet a belvárosokban. Majd meglátjuk, hogy az elmélet átültethető-e a gyakorlatba.

fotó: privatenewport.com

Miért fogja ez a projekt megváltoztatni a prémium piacot

Tudjátok, min gondolkodom? Miért beszél mindenki arról, hogyan fog kinézni ez a torony, miközben senki sem kérdezi meg, mi számít igazán – a pénz. Én üzleti szemmel nézem, és teljesen más képet látok.

Az LVMH 2024-et 84,7 milliárd eurós bevétellel zárta. Prémium butikok száma: 460. Az átlagos forgalomnövekedés egy flagship store megnyitása után: 23%. Az építészeti projektek social media elköteleződése: átlagosan 28 046 like az első héten.

Nem véletlen, hogy Bernard Arnault milliókat fektet ilyen projektekbe. Minden látványos épület mágnesként vonzza a vásárlókat, de a közösségi médiát is. Az emberek fotóznak, megjelölik az ismerőseiket, és ez mind visszacsapódik az eladásokban.

Emlékszem, amikor megnyitották azt a butikot Ginza-ban. A mobilalkalmazás letöltései 340%-kal nőttek az első hónapban. Az online értékesítés a régióban 28%-kal emelkedett. Ez nem varázslat – ez egyszerűen jól átgondolt stratégia.

fotó: adfwebmagazine.jp

Természetesen vannak kockázatok is. Az emberek egyre gyakrabban panaszkodnak a luxusmárkák elitizmusára. Ráadásul ott vannak a greenwashing-vádak, amikor valami ennyire drágát építesz. De a másik oldalon óriási lehetőségek vannak – az ázsiai–csendes-óceáni piac őrült tempóban növekszik, és a fizikai üzletek digitális technológiával való összekapcsolása a retail jövője.

Szerintem ez a projekt nem egy milliárdos hóbortja. Ez hideg kalkuláció. Minden euró, amit látványos építészetbe fektetnek, duplán térül meg a növekvő eladások és a márka ismertsége révén. Louis Vuitton nem tornyot épít – pénzgyártó gépezetet épít.

És hogy mindez hogyan hat majd a teljes luxusiparra a következő években? Az már egy másik történet.

fotó: privatenewport.com

Merre vezet a következő lépés – forgatókönyvek 2030+ évekre

Néha elgondolkodom, van-e egyáltalán értelme ezeknek a piaci elemzéseknek, amikor látom, mi történik a luxus felhőkarcolókkal. De őszintén szólva, szerintem épp egy áttörés előtt állunk.

Amit ezekben a trendekben látok, az nem csupán újabb épületek drága anyagokkal. A luxusépítészettel kapcsolatos márkák értéke 2030-ra meghaladhatja a 30 milliárd dollárt – és ez főként az innovációnak lesz köszönhető, nem pusztán az árak emelésének. A bioalapú anyagok kezdenek alapnormává válni, nem csupán hóbortok. A mixed-reality vásárlás futurisztikusan hangzik, de Szingapúrban már tesztelik. És az ASEAN régió? Ott valódi forradalom zajlik ebben a szegmensben.

A jövő luxusa nem hivalkodás lesz, hanem harmónia a környezettel és a technológiával.

fot. eu.louisvuitton.com

Elképzelek egy 2032-es forgatókönyvet. Egy apartmanban állsz Kuala Lumpur 60. emeletén. A falak biokompozitból készültek, elnyelik a CO2-t. Az ablakok a hangulatod szerint változtatják az átlátszóságukat. Az erkélynek saját mikroklímája van. Ez nem science fiction – az első prototípusok már készülnek.

Lehet, hogy naivan hangzik, de hiszem, hogy ezek az épületek megváltoztatják a városi élethez való hozzáállásunkat.

Mark

lifestyle & business

Luxury Blog